1 Mózes 3. fejezet
A bűnbeesés
1 A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: "Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?"
2 Az asszony így válaszolt a kígyónak: "A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.
3 Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok."
4 Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: "Semmi esetre sem fogtok meghalni.
5 Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat."
6 Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle.
7 Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak.
8 Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között.
9 De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: "Hol vagy?"
10 Ő így válaszolt: "Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem."
11 De ő így szólt: "Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?"
12 Az ember így válaszolt: "Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem."
13 Az Úristen megkérdezte az asszonyt: "Mit tettél?" Az asszony így felelt: "A kígyó vezetett félre, azért ettem."
14 Az Úristen így szólt a kígyóhoz: "Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján.
15 Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba."
16 Az asszonyhoz pedig így szólt: "Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad."
17 Az embernek ezt mondta: "Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján.
18 Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned.
19 Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza."
20 Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja.
21 Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket.
22 Azután így szólt az Úristen: "Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!"
23 Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett.
24 Amikor az embert elűzte, az Éden kertjéből keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
<< előző következő >>
Magyarázatok
Ter 1,1 - Jel 22,21
ELŐSZÓ
A Szentírás új fordítása először 1973-ban jelent meg, ezt több kiadás követte.
A mai megváltozott körülmények között szükségesnek látszott, hogy ne csak egy kötetben kerüljön kiadásra, >>
Ter 1,1 - MTörv 34,12
BEVEZETÉS A TÖRVÉNY ÖT KÖNYVÉHEZ
A Szentírás a Törvény öt könyvével kezdődik.
A hagyomány Mózes öt könyve néven is emlegeti, mivel részben őt tartották szerzőjének, >>
Ter 3,1 - Ter 3,24
A bűnbeesés leírása is prófétai visszatekintés a múltba.
Isten mindent jónak teremtett, és az embert életre, boldogságra hívta.
Ha van a világban rossz, az az ember bűnének a következménye.
A prófétai igehirdetés tehát megjelöli a múltban azt a történeti eseményt, mint okot, ami magyarázza a jelen helyzetet (ätiologia).
Az ok leírásakor használt képhez azonban az elemeket saját korából veszi.
Mivel Isten gondviselését és szeretét az öntözött kerttel érzékeltette, a bűnt is ennek színeivel írja le.
Éppen azért nem kell keresnünk, hogy az egyes mozzanatok mit jelentenek.
Az ember dönthet a jó és rossz között, elismerheti Istent, vagy elfordulhat tőle.
Sorsát irányíthatja a felismert törvény szerint vagy öncélúvá válhat.
A szabad választással adva van a kísértés lehetősége.
A szöveg még az ellenséges szellemi hatalom kísértő erejére is utal és azt a kígyó alakjában szemlélteti.
A későbbi bölcsességi irodalom és az Újszövetség határozottan a bukott angyalt látja benne.
A bűn megzavarja a belső rendet és nyugalmat, amit a paradicsomkert jelképezett.
A férfi szembekerül feleségével, ki akar bújni a felelősség alól.
A képek mögött a kinyilatkoztatott igazság az, hogy az ember életét a bűn zavarta meg.
A büntetés kirovásakor a szerző az ember történelmi állapotát veszi alapul, és annak adja teológiai magyarázatát.
A munka fárasztó, sokszor sikertelen, a férfi és a nő kapcsolata még a házasságban sem harmonikus.
Megrontja a szenvedély, a kapzsiság és a hatalmi ösztön.
A külső természet fölötti uralom sem olyan, ami illenék az emberhez, aki az Isten képmása és akiért minden lett.
Végül a halál borzalma is arra utal, hogy az élet magán hordozza a büntetés jegyét.
A kísértő az asszony minden ivadékának igyekszik gáncsot vetni, vagyis a rossz nemzedékről nemzedékre fenyeget majd mindenkit.
Ter 3,14 - Ter 3,15
Ennek ellenére az emberiség helyzete sohasem volt reménytelen: a győzelem is az asszony ivadékából ered.
A földi történés kezdettől fogva üdvtörténet volt, és Isten a bűn után sem vonta vissza elhatározását.
Ezt a képet az egyházi hagyomány a Megváltóra és anyjára vonatkoztatta, és vallotta, hogy a megváltás ígérete már ebben az előképben kifejeződött.
Ezért nevezték ezt a helyet "ősevangéliumnak".
Ebben a megvilágításban az "asszony" győzelmében meg lehetett látni Mária különleges kiváltságát, Máriának a bűntől való teljes mentességét is.
Ter 3,20
Éva - héberül Havva - a chaja = élet szóból származik.
Ter 3,21
A ruhára való hivatkozás a meztelenség elfedését jelenti.
Az eredeti bűntelenség elvesztése után ösztönei már nem álltak a szellemi akarat uralma alatt, s az ösztönösség rendezetlen megnyilvánulása miatt jelentkezik a szégyenérzet.
Az a következtetés azonban téves, hogy a házassággal kapcsolatos nemi életet az ősszülők csak a bűnbeesés után kezdték volna el.
Ter 3,22 - Ter 3,24
A bűn után az élet külsőleg az Istentől való elfordulás képét mutatja.
Erre céloz a paradicsomkertből való kiűzés.
Nem maradhatott meg a kiváltság, amit az élet fája jelképezett.
Az ember napjai a verítékes munka, a küzdelem, kísértés, szenvedés és halál árnyékában telnek, de Istennek mégis célja van vele.
A szöveg tehát világosan beszél az első ember bűnéről, s azzal magyarázza az élet benső ellentétét, de hogy ez a bűn átszáll minden emberre, azt csak az Újszövetségből tudjuk.
Ter 3,24
A kerub az isteni hatalom megszemélyesítése, vagy hivatkozás arra, hogy Isten a hatalmát szellemi teremtményei bevonásával is gyakorolja.
A szó valószínűleg a babiloni mitológiából származik, ahol a kaput védő istenséget jelentette.