Énekek Éneke 1

1 Énekek éneke, mely Salamoné.

2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival;
mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

3 A te drága kenetid jók illatozásra;
a te neved kiöntött drága kenet;
azért szeretnek téged a leányok.

4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!
Bevitt engem a király az ő ágyasházába;
örvendezünk és vígadunk te benned,
előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál,
méltán szeretnek téged.

5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;
mint Kédár sátrai [és] Salamon szőnyegei.

6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;
az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak,
a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, -
a magam szőlőjét nem őriztem.

7 Mondd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret,
hol legeltetsz, hol deleltetsz délben;
mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!
jőjj ki a nyájnak nyomdokain,
és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

10 Szépek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban,
a te nyakad a gyöngysorokban.

11 Arany lánczokat csinálunk néked,
ezüstből csinált gyöngyökkel.

12 Mikor a király az ő asztalánál ül,
nárdusnak jóillatja származik én tőlem.

13 [Olyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha,
mely az én kebeleim között hál.

14 [Mint] az Engedi szőlőiben a cziprusfürt,
[olyan] nékem az én szerelmesem.

15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,
a te szemeid [olyanok, mint] a galambok.

16 Ímé, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges,
és a mi nyoszolyánk zöldellő.

17 A mi házainknak gerendái czédrusfák,
és a mi mennyezetünk cziprusfa.