BEVEZETÉS (BMJ)
Ez a rövid mű szerelmi dalok gyűjteménye, amelyben a két szerelmes érzelmét mély költészettel
és minden hamis szemérmesség nélkül fejezi ki. Hogy egy ilyen gyűjtemény található a Biblián belül,
mindig csodálkozást keltett, és a mai napig sok olvasó különösnek találja ezt. De a férfi és nő
közötti szerelem Isten ajándéka, és ezért a szerelem kifejezésének megvan a helye a Bibliában.
Az Énekek énekét úgy érthetjük, mint álmélkodó visszhangot a teremtéstörténet befejezésére, az lMóz2,23-25-re.
A bibliai gondolkodásmódban a férfi és nő közötti szerelem egyben képmása annak a köteléknek,
amely Isten és népe között (vö. Jer 2,2; Ez 16; Hós 1-3), valamint Krisztus és gyülekezete között van
(vö. Ef 5,25.31k). Ebből kiindulva az Énekek énekét minduntalan az Isten és népe, Izráel,
valamint Krisztus és az egyház közötti kapcsolatként magyarázták.
Egy ilyen képi síkra fordított (allegorizáló) magyarázat csak az Énekek éneke alapgondolatai
és egyes helyek tekintetében lehetséges. Ha minden szót és minden képet így értelmezünk feltétlenül az ízetlenség,
a komolytalanság és az önkényesség csapdájába esünk.
Próbáltak az Énekek énekében egyfajta drámát vagy énekes játékot látni, amelyet az esküvöi ünnepségek keretében
mutattak be, s ami az általában egy hétig tartó keleti esküvőkön elképzelhető lenne.
Úgy tűnik, az Énekek énekében a sok játékos elem is ebbe az irányba mutat: a két szerelmes „álruhában" lép fel:
a fiatal férfi „Salamonként" vagy „királyként", a leány „fejedelmi leányként", mindketten „pásztorokként"
és „kertészekként". Egy sor mellékszereplő keretezi a cselekményt: az „anya", a „testvérek",
„Jeruzsálem leányai", a fiatal férfi „barátai". Az a kísérlet azonban, hogy egy általános jelentést szűrjenek
le az Énekek énekéből, meghiúsul, mivel az egyes dalok nem következnek logikusan egymás után,
és több vers is összefüggés nélkül áll a helyén.
Az Énekek énekének egyes dalaihoz hasonlók mindenekelőtt az egyiptomi és az újabb irodalomban találhatók.
Ezekből kitűnik, hogy a testi szépség és az erotikus történések leírásának képei a keleti nyelvek
és kultúrák közös kincse.
A cím (1,1) a könyv szerzőjének Salamon királyt nevezi; alapjában véve azonban ezzel csak azt jelzik,
hogy a könyv a bölcsességkönyvek csoportjába (ld. Bevezetés a Példabeszédekhez) tartozik.
Salamont az izraeli hagyományban a bölcsességtanítók mintaképének és az „ezeröt ének" költőjének (lKir 5.12) tartották. A szerelmi dalok ezen gyűjteményének ismeretlen kiadóját egész biztosan a királyi udvar tanult férfiai között kell keresnünk, akik akkoriban ilyen szövegeket fogalmaztak vagy gyűjtöttek (az említett egyiptomi parallelek mellett gondoljunk pl. a Zsolt 45-re). Salamon neve mérva-dóan hozzájárult ahhoz, hogy a könyvet igen nagyra becsülték A zsinagóga istentiszteletein az Énekek énekét páskaünnepkor olvassák fel.
Az 1,1 -ben említett Énekek éneke cím jelentése: a legszebb ének.
Az Énekek énekének bármely tagolása csak kísérlet lehet, mivel a héber szöveg nem tartalmaz adatokat
a mindenkori beszélőkről, ezért ezekre mindvégig az énekek tartalmából kell következtetni,
amely nem mindig lehetséges teljes biztonsággal. Ezzel a fenntartással értendő a magyarázatokban
az egyes énekek szétválasztása és a beszélő megjelölése (vőlegény, menyasszony stb.) is.