Bevezetés: A PRÉDIKÁTOR KÖNYVE (BMJ)
A Prédikátor könyve a bibliai bölcsességirodalom könyvei közé tartozik (vö. a Példabeszédek könyvének Bevezetése), de különleges helyet foglal el. Míg a hagyományos bölcsességet az a meggyőződés hatotta át, hogy az ember visel-kedésétől függ, hogy az életben boldog és sikeres lesz-e, addig a prédikátor kétkedve fogadja az efféle optimizmust. A tapasztalat túl sokszor cáfolja meg ezt az elképzelést, és tartós boldogság egyetlenegy embernek sem jut osztályrészül a nap alatt. Ha előbb nem is, a halállal mindennek vége szakad. Tulajdonítható-e egyáltalán valami értelem az emberi elemek? A prédikátor mérlege első látásra negatívnak és elkeserítőnek tűnik. Végső soron azonban az a célja, hogy megmutassa: egyedül Isten ismeri mindennek az értelmét. Az ember ahelyett, hogy azt képzelné: meg tudja oldani az élet minden rejtélyét, helyesebben teszi, ha tisztelettel elfogadja Isten döntéseit, és teljes bizalommal és örömmel élvezi azt, amit Isten neki szánt. Ahelyett, hogy múltról és jövőről elmélkedne, éljen tudatosan a jelenben. A többit nyugodtan Istenre bízhatja.
A prédikátor kijelentése az ember korlátozott életterére vonatkozik „a nap alatt" (1,3; 2,17-20; 6,12). E fölé helyezi az „Isten alkotásait" (3,11), amelyeket azonban az ember nem képes felfogni. Se bölcsesség, se kutatás, se tapasztalat, se tudás nem tudja kifürkészni. A prédikátor két lehetőséget lát arra, hogy az ember megtalálhassa a maga ”részét”, azaz a maga he-lyét Isten művében: az istenfélelmet (3,14; 5,6; 7,18) és az élet élvezetét (2,10; 3. l-2k.22; 5,17; 9,9).
A prédikátor realizmusa pesszimista alapálláshoz vezet, amely jelentősen eltér a prófétai reménységtől, hiszen az a világ jelenlegi állapotának megváltozását várja Isten üdvözítő beavatkozása által. A prédikátor számára „nincs semmi új a nap alatt" (1,9); míg a prófétai jövőkép „új eget és új földet" vár (Ezs 65,17), ahol a jelenlegi állapotok teljesen átalakulnak. Az Újszövetség fenntartja ezt a reménységet (Jel 21,1.5), melyet megerősít az Egyetlenegy eljövetele, aki megismételhetetlen egyszeriséggel (vö. Zsid 9,27k) „új tanítást" hoz „hatalommal" (Mk 1,27); és mindenkinek, aki csatlakozik hozzá, megnyitja az utat egy új élet felé (Róm 6,4; 2Kor 5.17).
A könyv héber neve Kohelet, amelynek a ”pré dikátor” (1, Ik. 12; 7,27; I2.8k) nem teljesen sza-batos fordítása. A név az „összegyűjt" szótőből származtatható, és olyan embert jelöl, aki gyüle kezeti összejöveteleket vagy filozófiai köröket vezet, és azokon beszédet mond vagy tanít (12,9). Mivel Salamon híres volt bölcs mondásairól (vö. iKir 5.9-14), és a templomszentelésre összehívta a népet (lKir 8.1), neki tulajdonították ezt a könyvet. Nyelvi szempontból azon ban már csak azért sem jöhet szóba Salamon, mint a könyv szerzője, mert a héber szöveg sok arámi, egyes esetekben perzsa jövevényszót használ, tehát későbbi időből származik.
A mű maga nem említi Salamont, szerzősége melletti érvként csak az idegen kéztől származó címfelirat (1,1) és az 1,12-ben a prédikátornak tulajdonított királyi méltóság szolgálhatna. Az utalás azokra, „akik elődeim voltak Jeruzsálemben" furcsán hangzik Salamon szájából, aki dinasztiájának második tagja volt. Ismeretlen szerző rejtőzik az elnevezés mögött, aki a Kr. e.-i 3. században, feltehetően Jeruzsálemben élt. Az ő idejében Júdea egy görög provincia része volt, az Egyiptomban székelő Ptolemaiosz-dinasztia felségterületén. Uralkodásuk alatt jöttek létre azok a viszonyok, melyeket az 5,7k leírásából ismerhetünk meg (vö. még 4,1-3; 8,2-4.9 és magyarázataik). A görög műveltség egyre nagyobb befolyásra tett szert a zsidóság körében (hellenizmus). A szerző feldolgozza az új eszméket, és összeveti azokat az ősi héber bölcsességgel, amelyet több fontos pontján meg is kérdőjelez.
A görög vándorfilozófusok mintájára ő is a népet tanítja. írását - A Példabeszedek könyve mellett - valószínűleg tankönyvként használták a jeruzsálemi templom iskolájában. A zsinagógai használat szerint a könyv az öt „tekercs" közé tartozik (Ruth, Énekek éneke, Prédikátor, Je-remiás siralmai, Eszter), melyekből a nagy ün-nepek istentiszteletein olvastak fel. A Prédikátor könyvére a lombsátor ünnepen került sor.
Felosztás:
| Minden hiábavalóság, Isten felfoghatatlan | 1,1-3,15 |
| Az igazságtalanság és az értelmetlenség példái | 3,16-4.16 |
| A helyes istentisztelet | 4.17-5.6 |
| További példák az igazságtalanságra és az értelmetlenségre | 5,7-6,12 |
| Ősi bölcsességek felülvizsgálata | 7,1 -9,6 |
| Útmutatás az okos viselkedéshez | 9,7-12,8 |
| Zárszó | 12.9-19 |