Bezár

Megjegyzések

• (*0) Máté az általa megírt evangéliumot a zsidónak írta. (evangelium / evangelion a görög (*+) euangélion-ből származik, mely jelentése: "örömhír", "öröm-üzenet".)
  Ennek következtében fontosnak tartja, hogy Jézus zsidó eredetét levezesse, méghozzá apai nemzettségén(*3) keresztül hiszen az apai családvonal számított minden jogi vonatkozású örökségben.
  Megjegyzés: az Új Testamentumot "ó (ős) görög" nyelven (Koine vagy Helenisztikus Görög nyelven) írták meg [lásd alább a (*+) bekezdést].
   
• (*1 - Mt.1:1) Jézus nevének teljes alakja a zsidóban Jehosusa-Jahve a segítség, az üdv.
  Ennek rövidített alakjából, Jesua-ból lett a görög Jézus név.
   
• (*2 - Mt.1:1) Máté a Jézus név mellé teszi a Krisztus szót. Krisztus megfelel a zsidó Masiach-nak, görögösen Messiásnak, görögre lefordítva Chrisztosznak, ami Felkentet jelent.
  
   
  • Az Ószövetségben olajjal kenték fel és Istennek szentelték a királyt, a prófétát és a papot, bár kezdetben "Jahve felkentje" elsősorban az uralkodó királyra vonatkozott a zsidóknál
    
     
  • Izrael megváltójára csak a Kr. előtti utolsó században (B.C. ~100) kezdték alkalmazni, amikor a Messiást királyként képzelték el, s ebben az értelemben vették át az Újszövetség írói is, mert Jézusban a prófétáktól megígért Messiás-királyt látták.
    
     
  • A Krisztus szóból képezték Jézus követőinek nevét is, amikor (görögül) chrisztianoi-nak, (lefordítva) keresztényeknek nevezték őket.
    
  
   
• (*3 - Mt.1:1) Jézus őseit és az egyes tagokat a görög (egennészen = magyarul:) "nemzette" (nevelte) szóval köti össze. Ennek a szónak tágabb értelme van, s jelenti az apa meg fia közti származási kapcsolatot, de jelentheti ugyanakkor a nagyapa és unoka, a dédapa és dédunoka közti kapcsolatot is sőt, nem zárja ki az örökbefogadást sem.
   
• (*4 - Mt.1:6) Máté a Jézus származásában kihangsúlyozza Dávid király család-ágát, mert a Messiás a jövendölések szerint (Izaias 7:14, 45:1) Dávid király leszármazottja. Ezt meg akarja erősíteni azzal is, hogy 3×14-es keretbe szorította be az ősöket (3×14 őst sorol fel).
  A 14-et mint fontos számot is fel lehet fogni, mivel 2×7-ből jön létre (7 az egyik fontos szám a zsidóknál), és ugyanakkor felfogható, mint Dávid nevének a kétszeres számát.
  (Ha Dávid nevében a mássalhangzók értékét összeadjuk (a=1, b=2, c=3, d = 4,..., v = 6 => d+v+d = 4+6+4 = 14-et kapunk. [a zsidó írásban csak a mássalhangzókat írták le, holott a magánhangzókat mint hangsúly-karakterek jelentek meg!])
   
• (*5 - Mt.1:18) Mária a Szentlélektől foganta Jézust. Erről József nem tudott, ezért akarja elbocsátani jegyesét. József nem akarta nevét adni oly gyermeknek, akinek atyja ismeretlen, akihez neki semmi köze sincs, aki látszólag házasságtörésből származik. Viszont nem kívánta Máriával szemben alkalmazni a törvény szigorát, mert meg volt győződve Mária erényességéről, ezért titokban akarta kezelni az ügyet.
  A hozzáállása teljesen megváltozott midőn az Úr angyala megjelent neki álmában és felvilágosította a Úr tervéről a gyerekre és az ő családjára vonatkozóan.
  A jegyes a zsidó törvények szerint teljes jogú feleség volt, a feleség minden jogával és kötelességével.
  A jegyesség és házasság közt a különbség csak annyi, hogy az előbbinél még nem történt meg a férj házába való bevezetés (bemutatkozás), míg az utóbbinál igen.
   
• (*6 - Mt.1:20~23) Az angyal hivatkozik Izajás jövendölésére, melynek be kell teljesednie. Máté sokszor használja ezt a kifejezést, hogy rámutasson arra, hogy Krisztusban beteljesedtek a próféták jövendölései: Izaiás 7:14, 45:1
    Isaiás próféta azt mondja Acház királynak (Kr. e. 736-721), hogy ne féljen Szíria és Izrael királyaitól, mert Isten megsegíti őt azok ellenében. Kérjen bizonyító jelt Istentől, de a király képmutatóan visszautasítja. Ekkor jövendöli Izajás, hogy eredetileg a Megváltó szűztől fog születni (Iz 7,14). A jövendölés eredetileg Acház király fiatal hitvesére vonatkozott, aki majd trónörökössel (Hiszkija) ajándékozza meg a királyt. A héber szövegben "almah" szó áll, mely férjhezmenésre alkalmas nőt jelent.A Hetvenesek ezt a szót fordították le "szűzzel" (parthenos) és ettől kezdve került előtérbe ez az értelem.
  Az Újszövetségben Jézus által teljesedik be ténylegesen, amit Izajás mond: "Velünk az Isten, mert megtestesül az Ige és miköztünk lakozik."
   
• (*+) Az Új Testamentum Ó (ős) Görög (Koine avagy Hellenisztikus Görög) nyelven írodott.
  Ez volt a nyelv melyre az ÓTestamentumot is lefordította egy 70 tagból álló csoport, mely következtégen ezt görögül Septu-agint-nak nevezték el (Septu = 70 = LXX a romain számokkal). A Septuagint az eredeti Pentateuch (Pentateuch = 5 könyv: Mózes Torah-ja - Genezis, Exodus, Leviták, Számok, Deuteronómia - máskép a "Törvény"-ként is nevezik)
  A Koine Greek volt minden nyelvek tökélye ("lingua franca") melyet a Keleti Mediterán területein használták Nagy Sándor halálától (323 BCE) egésen a Bizánti Görög kialakulásáig (A.C. 600 CE).
  (Az Ó Görög nyelv az egyik legkmplexebb nyelv melyben minden kifejezésre több hasonló árnyalatban enyhén külömböző szavakat lehet használni, mely óriási flexibilitást add minden leiráshoz.)