A volegény és a menyasszony találkozása
1 Énekekéneke. Salamoné.
2 Csókoljon meg engem szája csókjaival!
Szerelmed jobb a bornál,
3 jó illata van olajodnak,
neved, mint a kiöntött olaj;
ezért szeretnek téged a leányok.
4 Vigyél engem magaddal, fussunk.
vezess a szobádba, királyom!
Ujjongva örüljünk veled,
emlegessük bornál is jobb szerelmedet,
méltán szeretnek téged!
(MENYASSZONY)
A nyelvtani személyváltozások mögött (beszéd a szerelmesrol 3. személyben és köz¬vetlen megszólítással)
nem feltétlenül kell különbözo beszéloket látnunk a váltakozás a régi sémita költészetben nem ritka,
és láthatólag kisebb súlya van, mint a németben vagy magyarban.
A leány képekben és hasonlatokban fejezi ki szerelmese utáni vágyódását.
Vőlegénye szerelmét mámorítónak (bor) és csábítóan vonzónak (olaj) találja.
A kiöntött olajnál olyan olívaolajról van szó, amely erős illatú eszenci-ákkal van elegyítve.
Ha felrázzák, az illatot messziről érezni lehet.
Ugyanígy messze földön ismert a fiatal férfi neve, és minden leány kívánkozik utána.
A királyon (4. v.) a szerelmest értik.
A többes szám ellenére (örüljünk, emlegessük) a vers második felében nem lépnek fel más személyek.
5 Jeruzsálem leányai!
Én barna vagyok, de szép, olyan, mint Kédár sátrai és
mint Salamon szőnyegei.
6 Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok,
a nap sütött le engem.
Anyám fiai haragudtak rám,
szőlőt őriztettek velem;
a magam szőlőjét nem őriztem.
(MENYASSZONY) A leány egy szőlősgazda szerepében lép fel.
A testvérek szőlőjében végzett állandó munka miatt bőre barna lett.
A maga szőlőjét - saját magát - nem tudta gondozni.
Ezért bár nincs olyan világos bőrszíne, mint amilyent Jeruzsálem leányai nagyra becsülnek, ő éppen így
tetszik kedvesének Összehasonlításképpen Kédár sötétbarna kecskeszőrsátrai szolgálnak,
egy beduintörzsé a szír-arab sivatagban, valamint a királyi díszsátor szőnyegei.
7 Mondd meg nekem te,
kit lelkemből szeretek,
hol legeltetsz, délben hol deleltetsz?
Miért keresgéljelek társaid nyájainál?
8 Ha nem tudod, ó, asszonyok szépe,
indulj el nyájam nyomán,
és legeltesd kecskéidet
a pásztorok tanyáinál!
(7: MENYASSZONY; 8: VŐLEGÉNY?) Megint egy újabb szerep: a leány pásztorként lép fel, és panaszolja,
hogy szerelmesétől távol van. Képként a pásztorélet szolgál: a pásztorok és nyájaik déli pihenője alatt
(vö. lMóz 29,2-11; 2Móz 2,l6k) szeretne a leány találkozni a férfival, azonban sosem ővele,
hanem más pásztorokkal találkozik (társaid), akiknek személyeskedő kérdéseitől valószínűleg tart. -
A válasz egy távolságtartónak tűnő megszólítással kezdődik ó, asszonyok szépe.
A vőlegény száj ából ez csak tréfának képzelhető el.
Ezért néhány magyarázó itt a többi pásztor válaszának veszi.
A leánynak csak az állatok útját (ösztönét?) kell követnie, akkor megtalálja a férfit.
9 A fáraó kocsijába fogott paripákhoz
hasonlítalak, kedvesem!
10 Két orcád bájos a láncocskák közt,
nyakad a gyöngysorokban.
11 Aranyláncokat készítünk neked
ezüstgolyócskákkal.
12 Ha a király az asztalnál ül,
nárdusom árasztja illatát.
13 Mint egy köteg mirha,
mely keblemen nyugszik,
olyan az én szerelrnesem.
14 Mint a ciprusfürt Engedi szőlőiben,
olyan az én szerelmesem.
15 De szép vagy, kedvesem, de szép vagy!
Szemeid galambok.
16 Szép vagy te is, szerelmesem,
gyönyörű vagy!
Fekvőhelyünk üde zöld.
17 Cédrusok házunk gerendái,
mennyezete ciprusfa.
(9-11: VŐLEGÉNY; 12-14: MENYASSZONY; 15 VŐLEGÉNY; l6k: MENYASSZONY)
A szerelmesek beszélgetnek egymással: a vőlegény csodáló hasonlatai,
melyekben a leányt a királyi kocsi pompás lovához, s ékszereit a kantárokhoz hasonlítja, aligha érezhetők át
a megfelelő kulturális háttér nélkül. Ékességeit még gazdagabbá akarja tenni. -
A menyasszony egészen közel látja magát királyához (12. v.), és az illatokról beszél,
amelyekkel a fiatai férfit vonzza (->*nárdus); illatokhoz hasonlítja örömét is, hogy vőlegénye jelen van
(13k. v.). - A keleti asszony egy bőr erszényt hordott mellei között, amelyben mirha volt, azaz összezúzott,
illatozó gyanta. A ciprusfürtön a hennabokor vastag fürtben nyíló sárga virágait értik, amelyek lágy illatot
árasztanak. Éngedi ( = kecskelorrás) egy oázis a Holt-tenger nyugati partján, amelynek termékenysége közmondásos. -
A 15. v.-ben a vőlegény újra a menyasszony szépségét dicséri: a fátyol mögül kivillanó szemét vadgalambhoz
hasonlítja (nem galambszemekhez, mint ahogy az a német fordításokban is szerepel), amely egy sziklahasadékban
izgatottan ide-oda tipeg. - A menyasszony a kövctkező versszakban leírja közös fekvőhelyüket a szabadban,
a zöld füvön: palotájuk tetőgerendái és falburkolata a környező fák.
