1 Fiam, ha magadévá teszed szavaimat és megtartod a parancsaimat,
2 megnyitva füledet a bölcsességnek s kitárva szívedet az okosságnak,
3 igen, csak ha tudásért kiáltasz, és bölcsesség után sóvárog a hangod,
4 ha mint ezüst után, úgy kutatsz utána, és mint a kincsnek, úgy keresed nyomát,
5 akkor érted meg az Úrnak félelmét, s nyered el az Úrnak ismeretét.
6 Mert csak az Úr adhat bölcsességet, az ő szájából származik tudás és értelem.
7 Készen tartja üdvét az igazaknak, akik tisztán élnek, védőpajzs azoknak.
8 Védelmezi az igazság ösvényét, s akik hűek hozzá, azoknak szemmel tartja útját.
9 Akkor megérted az igazságosságot, a törvényt, a becsületet, s mind a helyes utat.
10 Mert bölcsesség költözik szívedbe, és felvidítja lelkedet a tudás;
11 a megfontolás virraszt fölötted, és az értelem lesz az oltalmazód,
12 hogy megóvjon a rossz úttól, s az emberektől, akik hamisságot szólnak,
13 s elhagyják az egyenes utat, hogy a sötétség útjain járjanak;
14 akiknek örömet szerez, ha rosszat tehetnek, s akik ujjonganak a rút álnokságon;
15 akiknek az útja tele kanyarokkal, és akik szeretnek görbe úton járni.
16 Megóv más embernek a feleségétől, és megóv a csábos szavú idegen nőtől.
17 Az ilyen elhagyja lánykora kedvesét, és megfeledkezik az Isten kötötte szövetségről.
18 Igen, a háza a halálba vezet, a holtak országába visznek ösvényei.
19 Aki betér hozzá, nem jön többé vissza, nem jut el többé az élet útjára.
20 Ezért te csak a jóknak útját járd, és csak az igazak ösvényét kövesd!
21 Mert csak az igazak lakják majd a földet, csak az ártatlanok maradnak meg rajta.
22 A gonoszok kivesznek a földről, és a hűtleneket kitépik belőle.
Magyarázatok:
- Ter 1,1 - Jel 22,21
- Péld 1,1 - Péld 31,31
- Péld 2,1 - Péld 2,6: Minden bölcsesség Istentől van (6. vers), de élénk tudásvággyal (3-4. v.) és az öregek oktatásának készséges elfogadásával (1-2. vers) alkalmassá teheti rá magát az ember.
- Péld 2,16: "más embernek a feleségétől": A Példabeszédek könyvének első része (ez a könyv legkésőbb írt része) gyakran óv a házasságtöréstől (2,16-19; 5,2-3; 6,24-7,27). Itt (2,17) a házasságtörést egy sorba állítja az Istennel kötött szövetség megszegésével (vö.: 5,15-öt is). Mindkettő az alvilágba visz (2,18; 5,5-6; 7,26-27).
