Máté evangéliuma 1. fejezet
I. JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE ÉS GYERMEKKORA
Jézus ősei
1 Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája.
2 Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit.
3 Júdának született Perec és Szerach, Támártól. Perec nemzette Hecromot, Hecrom nemzette Aramot.
4 Aram nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Salmont.
5 Salmonnak született Boász, Ráchábtól. Boásznak született Jobed, Ruttól. Jobed nemzette Izájt,
6 Izáj nemzette Dávid királyt. Dávidnak született Salamon, Urija feleségétől.
7 Salamon nemzette Rechabeámot, Rechabeám nemzette Abiját, Abija nemzette Azát.
8 Aza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját.
9 Uzija nemzette Jotámot, Jotám nemzette Acházt, Acház nemzette Hiszkiját.
10 Hiszkija nemzette Manasszét, Manassze nemzette Amont, Amon nemzette Joziját.
11 Jozija nemzette Jechonját és testvéreit - a Babilonba való elhurcoláskor.
12 A Babilonba hurcolás után: Jechonja nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt.
13 Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot. Eljakim nemzette Acort.
14 Acor nemzette Cádokot, Cádok nemzette Achimot, Achim nemzette Eliudot.
15 Eliud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattant, Mattan nemzette Jákobot.
16 Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte.
17 Így a nemzedékek száma: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba való elhurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék.
Jézus születése
18 Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől.
19 Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el.
20 Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!
21 Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől."
22 Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott:
23 Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
24 József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét,
25 de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.
Magyarázatok
Ter 1,1 - Jel 22,21
ELőSZÓ
A katolikus Szentírás új fordítása először 1973-ban jelent meg, ezt több kiadás követte.
A mai megváltozott körülmények között szükségesnek látszott, hogy ne csak egy kötetben kerüljön kiadásra, >>
Mt 1,1 - Lk 24,53
BEVEZETÉS A SZINOPTIKUS EVANGÉLIUMOKHOZ
Az evangélium szó jóhírt, örömhírt jelent. Jézus Krisztus az üdvösség örömhíréről beszélt, >>
Mt 1,1 - Mt 28,20
Az evangélium felirata a legnagyobb valószínűség szerint nem a szent szerzőtől származik, hanem későbbi eredetű, de már a II. században megvolt, amint ezt a II. >>
Mt 1,1 - Mt 1,17
(Vö. Lk 3,23-28). Máté Jézus Krisztus őseivel kezdi evangéliumát.
Jézust kettős névvel hozza, amennyiben Krisztusnak is nevezi.
Jézus nevének teljes alakja a zsidóban Jehosusa-Jahve a segítség, az üdv.
Ennek rövidített alakjából, Jesua-ból lett a görög Jézus név.
Kedvelt név volt a zsidóknál (Józsue - más formája a névnek -a honfoglaló Jézus főpap Jézus, Sirák fia, Jézus Jusztus, Pál munkatársa stb.).
Az angyal szavai Józsefhez: "népét meg fogja szabadítani bűneitől" (1,21) a név zsidó jelentésére utalnak, s arra, hogy Jézus nem politikai vonalon fog működni.
Ennek alapján fordítjuk magyarra a Jézus nevet Megváltónak, Szabadítónak, Üdvözítőnek.
Az evangélista a Jézus név mellé teszi a Krisztus szót.
Krisztus megfelela zsidó Masiach-nak, görögösen Messiásnak, görögre lefordítva Chrisztosznak, ami Felkentet jelent.
Az Ószövetségben olajjal kenték fel és Istennek szentelték a királyt, a prófétát és a papot.
"Jahve felkentje" elsősorban az uralkodó királyra vonatkozott a zsidóknál de a Szentírás megadta ezt a címet a perzsa királynak, Cirusznak, mert Isten tervét megvalósította (Iz 45,1), sőt még a pátriárkáknak is (Zsolt 104,15; 1Krón 16,22).
Izrael megváltójára csak a Kr. e. utolsó században kezdték alkalmazni, amikor a Messiást királyként képzelték el,s ebben az értelemben vették át az Újszövetség írói is, mert Jézusban a prófétáktól megígért Messiás-királyt látták.
A zsidók valószínűleg csak megtisztelő címként vagy hivatali jelzésként használták (a görögben névelővel) míg a hagyományoktól kevésbé kötött görög-keresztényeknél (névelő nélkül) Jézus második neve lett, mert az Úr Jézus a mi legfőbb királyunk, tanítónk és papunk.
Ebből a szóból képezték követőinek nevét is, amikor chrisztianoi-nak, keresztényeknek nevezték őket.
Jézus Dávid családjából, s így Ábrahám nemzetségéből, a zsidó népből származik.
Ezért hozza Máté Jézus származását Ábrahámtól kezdve Dávidon keresztül.
Máté a zsidó szokás szerint sorolja fel Jézus őseit és az egyes tagokat a görög "nemzette" (egennészen) szóval köti össze.
Ennek a szónak tágabb értelme van, s jelenti az apa meg fia közti származási kapcsolatot, de jelentheti ugyanakkora nagyapa és unoka, a dédapa és dédunoka közti kapcsolatot is sőt, nem zárja ki az örökbefogadást sem.
Máté származási könyvében hiányok vannak, nem sorolja fel az összes őst, pedig tudhatta őket.
Az ősök névsorának összeállításában Máté Jézus származását Dávidra viszi vissza, mert a Messiás a jövendölések szerint Dávid király leszármazottja.
Ezt meg akarja erősíteni azzal is, hogy mesterséges keretbe szorította be az ősöket, 3×14 őst sorol fel.
A mesterséges keret kedvéért kihagy három királyt Jorám és Uzija között.
A 14-et mint szent számot is felfoghatjuk, amennyiben 2×7-ből jön létre, és felfoghatjuk, mint Dávid nevének a számát.
Ha Dávid nevében a mássalhangzók értékét összeadjuk (d = 4, v = 6), 14-et kapunk.
Ezzel is hangsúlyozni akarta Jézus Dávidtól való származását és messiási voltát.
Összesen 41 ős szerepel 42 helyett, mert Jechoniást kétszer sorolja fel.
A Messiásnak Dávid családjából való származását nem Szűz Márián keresztül bizonyítja Máté, hanem Józsefen, mert jogilag csak az számított, hogy Jézus József házasságában - de nem házasságából - született.
A névsorban feltűnő a négy nő szereplése: Támár, Ráháb, Rut és Urija felesége, Betsabé.
Ezek a nők az üdvtörténetben úgy szerepelnek, mint bűnös és idegen nők.
Támár és Ráháb kánaánita, Rut moábitas Betsabé hetita származású.
Ezzel akarja az evangélista jelezni, hogy a megváltás nemcsak a zsidókra terjed ki, hanem minden emberre.
József nem atyja Jézusnak, hanem férje Máriának (Mária = úrnő, Istentől szeretett), aki József közreműködése nélkül természetfeletti módon szülte Jézust.
Mt 1,18 - Mt 1,25
Jézus születését mondja el.
Mária a Szentlélektől foganta Jézust.
Erről József nem tudott, ezért akarja elbocsátani jegyesét.
József nem akarta nevét adni oly gyermeknek, akinek atyja ismeretlen, akihez neki semmi köze sincs, aki látszólag házasságtörésből származik.
Viszont nem kívánta Máriával szemben alkalmazni a törvény szigorát (MTörv 22,20), mert meg volt győződve Mária erényességéről - emiatt igaz ember -, ezért titokban akarta kezelni az ügyet.
A jegyes a zsidó törvények szerint teljes jogú feleség volt, a feleség minden jogával és kötelességével.
A jegyesség és házasság közt a különbség csak annyi, hogy az előbbinél még nem történt meg a férj házába való bevezetés, míg az utóbbinál igen.
Az angyal hivatkozik Izajás jövendölésére, melynek be kell teljesednie.
Máté sokszor használja ezt a kifejezést, hogy rámutasson arra, hogy Krisztusban beteljesedtek a próféták jövendölései.
Az eseményeket nem azért jövendölték meg, mert előre látták bekövetkezésüket.
A zsidó népnyelv ugyanis nem tesz szoros különbséget a cél és következmény között.
Az evangélista hivatkozik Izajás jövendölésére.
A próféta azt mondja Acház királynak (Kr. e. 736-721), hogy ne féljen Szíria és Izrael királyaitól, mert Isten megsegíti őt azok ellenében.
Kérjen bizonyító jelt Istentől, de a király képmutatóan visszautasítja.
Ekkor jövendöli Izajás, hogy eredetileg a Megváltó szűztől fog születni (Iz 7,14).
A jövendölés eredetileg Acház király fiatal hitvesére vonatkozott, aki majd trónörökössel (Hiszkija) ajándékozza meg a királyt.
A héber szövegben "almah" szó áll, mely férjhezmenésre alkalmas nőt jelent.
A Hetvenesek ezt a szót fordították le "szűzzel" (parthenos) és ettől kezdve került előtérbe ez az értelem.
Nem minden jövendölés vonatkozik egyenesen Krisztusra.
Így ez a jövendölés közvetlenül Hiszkijára vonatkozik és csak tipikusan, előképszerűen Krisztusra.
Az Újszövetségben teljesedik be ténylegesen, amit Izajás mond: Velünk az Isten, mert megtestesül az Ige és miköztünk lakozik, azután ott van az Egyházban, mely Krisztus titokzatos teste, és az oltáriszentségben, ahol a kenyér színe alatt rejtőzik Krisztus istensége és embersége.
József erre Máriát házába vezette, magához vette, ami a házasság utolsó szertartása volt.
Így József Jézus fölött apai jogokkal rendelkezett, nevet adott neki, biztosította számára a törvényességet, és gondját viselte mindenben.
Nem ismerte meg, míg meg nem szülte fiát.
A héber kifejezés "nem ismerte meg" azt mondja, hogy József nem élt házaséletet.
Máté ezzel hangsúlyozni akarja, hogy Mária szűzen szülte meg fiát.
A szöveg így magában nem mondja, hogy továbbra sem éltek házaséletet s Mária megőrizte szülés után is szüzességét.
A szentírót csak Jézus születéséig érdekli Mária szüzessége, mert így akarja hangoztatni Jézus természetfeletti származását.
Különben a mondat fogalmazására áll, hogy tagadja Mária házaséletét a múltra vonatkozólag anélkül, hogy a jövőre vonatkozólag ezt állítaná.
Ilyen példa található a Királyok könyvében: "Mikolnak, Saul leányának nem születetett gyermeke halála napjáig" (2Kir 6,23), ebből nem következik, hogy halála után született volna.
Hogy Mária Jézus születése után sem élt házaséletet, tehát szűz maradt,a Szentírásból kifejezetten nem lehet bizonyítani, itt a hagyományra támaszkodik az Egyház, mikor Mária szüzességét tanítja szülés előtt, alatt és után.
Amint csodálatos módon alkotta meg az Isten az első ember testét, ugyanolyan csodálatos módon alkotta meg a második Ádám testét a második Éva testéből.