A gazdagság és az élvezetek hiábavalók
1 Ezt gondoltam magamban: Megpróbálom, milyen az öröm, és élvezem a jót! De kitűnt, hogy ez is hiábavalóság.
2 A nevetésre azt kellett mondanom, hogy esztelenség, az örömre pedig azt, hogy mit sem ér.
3 Majd azt gondoltam ki, hogy borral vidítom magam, de csak úgy, hogy eszemet a bölcsesség vezesse. Oktalan dolgokhoz fogok, hogy meglássam: jó-e az az embereknek, amit véghez visznek az ég alatt egész életük során.
4 Nagyszerű dolgokat alkottam: házakat építettem, szőlőket ültettem, 5 kerteket és ligeteket létesítettem, és beültettem azokat mindenféle gyümölcsfával.
6 Csináltattam víztárolókat, hogy öntözni lehessen belőlük az erdőben sarjadó fákat.
7 Szereztem szolgákat és szolgálókat, voltak házamnál született szolgáim is. Marhacsordám és juhnyájam is több volt, mint mindazoknak, akik elődeim voltak Jeruzsálemben.
8 Gyűjtöttem ezüstöt és aranyat is: királyok és tartományok kincsét. Szereztem énekeseket, énekesnőket, és ami a férfiakat gyönyörködteti: szép nőket.
9 Naggyá lettem, és felülmúltam mindazokat, akik elődeim voltak Jeruzsálemben. De megmaradt a bölcsességem is.
10 Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem. Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt, hanem szívből örültem mindannak, amit fáradsággal szereztem, hiszen ez volt a hasznom minden fáradozásómból.
11 De amikor szemügyre vettem minden művemet, amit kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt.
A prédikátor azon a területen folytatja vizsgálódását, ami az ő idejében fényűzésnek és kultúrának, az öröm forrásának számított. (A 2. v. már előre vetíti az eredményt: csak a bolondok hiszik, hogy van okuk a nevetésre. Mit is ér valójában az öröm?)
A prédikátor elképzeli, hogy mit tenne egy olyan hatalmas király helyében, mint Salamon, és milyen következtetésekre juthatna.
Salamon szerepében minden lehetőséget megragadna, hogy jót egyen és igyon, és minden elképzelhető szórakozást kipróbáljon, olyan ember módjára, aki oktalan dolgokhoz fog - de azzal a kikötéssel, hogy az esze (-»szív: 3. v.) vezérli mindvégig.
Alkotó kedvében építkezésbe fog (4-6. v.), megsokasítja szolgálói és jószágai számát, gazdagságot gyűjt, borral, asszonnyal és énekkel vigad (7k. v.).
Azután levonja a következtetést: noha mindezek egy pillanatra megelégedést nyújtanak ugyan, nyitva marad a kérdés a maradandó értékről, a dolgok végső értelméről.
- A királyok és tartományok kincse (8. v.) valószínűleg a meghódított vagy függő helyzetben levő országok sarcát jelenti.
Értelmetlen a sok fáradozás
12 Azután arra törekedtem, hogy meglássam: mit ér a bölcsesség, meg az esztelenség és az oktalanság, és hogy mit tesz az az ember, aki a király után következik. Csak azt, amit azelőtt is tett.
13 Úgy láttam, hogy hasznosabb a bölcsesség az oktalanságnál, ahogyan hasznosabb a világosság a sötétségnél.
14 A bölcs ember nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötétben botorkál. De arra is rájöttem, hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek.
15 Azért ezt gondoltam magamban: Ha az én sorsom is az lesz, ami a bolondé, akkor mit ér az, hogy én bölcsebb vagyok? És ezt mondtam magamban: Ez is hiábavalóság!
16 Bizony a bölcs emberre sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben bölcs is meghal, meg a bolond is.
17 Meggyűlőltem az életet, mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghez visznek a nap alatt: hiszen minden hiábavalóság és hasztalan erőlködés.
18 Meggyűlöltem mindazt, amit fáradsággal szereztem, míg fáradoztam a nap alatt, meri más emberre kell hagynom, aki utánam következik.
19 Ki tudja, hogy bölcs lesz-e, vagy ostoba? És mégis rendelkezni fog mindazzal, amit fáradtsággal szereztem, míg bölcsen fáradoztam a nap alatt. Ez is hiábavalóság!
Miután a boldogság keresése a jólétben és az alkotó munkában semmi maradandót nem nyújtott, a prédikátor a tudás, a bölcsesség értékét kutatja.
A böl csesség az ostobasággal összehasonlítva jelentős előnyöket mutat, legalábbis a gyakorlati életben.
Ám végül a bölcs és a bolond ugyanúgy járnak - ezért tulajdonképpen nem éri meg ennyi tudásért fáradozni.
A megszokott állítással ellentétben, még az utódokról való gondoskodásnak sincs sok értelme, hiszen nem lehet tudni, hogy az örökösök hogyan bánnak majd a hagyatékkal.
20 Odáig jutottam, hogy már kétségbeestem minden szerzeményem miatt, amiért fáradoztam a nap alatt.
21 Mert van olyan ember, aki bölcsességgel, tudással és rátermettséggel fáradozott, és olyan emberre kell hagynia vagyonát, aki nem dolgozott érte. Ez is hiábavalóság és nagyon rossz dolog.
22 Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett a nap alatt,
23 hiszen mindennap fájdalom és bosszúság gyötri, és még éjjel sincs nyugta szívének?! Ez is hiábavalóság!
A sok és hosszú fáradozás eredményét olyasvalakinek kell hátrahagyni, aki maga sohasem fáradozott, tehát egyáltalán nem becsüli meg az örökséget. Ez a gondolat a prédikátor számára annyira elkeserítőnek és értelmetlennek tűnik, hogy teljes kétségbeesésbe taszítja.
24 Nincs hát jobb dolog, mint ha az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. De beláttam, hogy Isten kezéből jön ez is.
25
Mert ugyan ki ehetik, és ki lehet vígan hála nélkül?
26 Mert annak az embernek, akit ő jónak talál, bölcsességet, tudást és örömöt ad. A bűnöst pedig azzal veri meg, hogy gyűjtsön és halmozzon, azután annak hagyja, akit Isten jónak talál. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés.
Az ember még életében sem lehet biztos abban, hogy rendelkezhet fáradsággal szerzett jövedelmével, és örülhet javainak.
Ha valaki ezt mégis megteheti, az Isten ajándéka, hiszen nála nélkül ki élvezhetne bármit is. Erre világít rá a 26. v. Isten adja vagy vonja meg az ember lehetőségét és képességét az élet élvezetére.
ő osztja el javait az egyes emberek érdemétől függetlenül, csakis a saját kifürkészhetetlen tetszése szerint.
A bűnös itt olyan ember, akit Isten ok nélkül nem kedvel. Ez is hiábavalóság - állapítja meg a prédikátor, és lemond az erkölcsi ítéletről.
2.1 Péld 31.4 • 2,12 Préd 1,17; 7,25 • 2,14 Zsolt 49,11; Préd 2,16 • 2,15Préd9,2«2,16Zsolt49.11;Préd2.14# 2,I8Zs,>li 39,7 • 2,22-23 Préd 1,3 • 2,24 Préd 3,12.22 • 2,8 lKir 10,14.27; 11.3 • 2,9 lKir 5,10-11; Préd 1,16
