Az élvezetek hiábavaló(sága) *1
1 Azt mondtam magamban:
"
Rajta, megpróbálok élvezeteimnek élni és elhalmozom magam minden örömteli jóval!"
De kiderült
ez is értelmetlen hiábavalóság!
2 A nevetésre azt kellett mondanom, hogy "
esztelenség!", az örömre pedig azt, hogy "
mit sem ér?"...
3 Megpróbáltam borral vidítani magamat, de csak úgy, hogy eszemet a bölcsesség vezesse, hogy lássam:
Mi jót szeretnek tenni az emberek a mennyek alatt a saját rövid életük során?
A vagyon hiábavaló(sága) *2
4 Nagyszerű dolgokat alkottam: házakat építettem, szőlőket ültettem.
5 Létesítettem magamnak kerteket és ligeteket, és beültettem azokat mindenféle gyümölcsfával.
6 Készítettem ezekben víztároló tavakat, hogy öntözhessem az erdő nővekvő fáit.
7 Szereztem szolgákat és szolgálónőket, és voltak házamnál született szolgáim is.
Voltak gyarapodó marha csordáim és juh nyájaim, több mint bárkinek előttem Jeruzsálemben.
8 Gyűjték magamnak ezüstöt és aranyat, királyok és tartományok kincseit.
Szereztem énekeseket, énekesnőket, meg mindent ami érzéki gyönyört ad,
és szemet gyönyörködtető sok szép szolga-nőt.
9 Így naggyá nőttem, és felülmúltam mindenkit, akik előttem élt Jeruzsálemben;
És megmaradt a bölcsességem is!
10 Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem és nem vontam meg szívemtől semmi örömöt.
Hanem szívből örültem mindannak amit fáradsággal szereztem, hiszen ez volt a jutalmam minden munkámért.
11 De amikor szemügyre vettem mindazt amit kezemmel alkottam és munkám eredményét melyet fáradsággal értem el;
Rájöttem, hogy mindaz hiábavaló és hasztalan ("szélfújta") erőlködés volt, amelynek semmi haszna nem volt a nap alatt.
Az értelem és butaság hiábavaló(sága) *3
12 Így elhatároztam, hogy megvizsgálom közelebbről a bölcsességet, esztelenséget meg butaságot!
Hiszen mit csinál majd a király utódja?
Semmi mást mint amit már korábban is tettek!
13 És láttam, hogy a[
z emberi] bölcsesség jobb a az oktalanságnál [
butaságnál],
épp úgy ahogy a világosság jobb a sötétségnél.
14 A bölcs ember nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötétben botorkál.
Mégis ugyanaz a sors vár mindkettőjükre...
15 Azért ezt gondoltam magamban:
"
Ha a bolondra ugyanaz a sors vár mint rám, akkor mit ér az, hogy én bölcs vagyok?"
És ezt mondtam magamban: "
Ez is értelmetlen hiábavalóság!"
16 Bizony úgy a bölcs emberre mint a bolondra is,
nem fognak emlékezni többé és az idő eljön amikor már mindegyikről megfeledkeztek.
Úgy a bolond mint a bölcs is egyszer mind meghalnak!
A munka hiábavaló(sága) *4
17 Meggyűlőltem az életet,
mert minden amit a nap allatt csinálnak undorító volt számomra,
hiszen minden hasztalan hiábavalóság és szélfújta értelmetlenség.
18 Meggyűlöltem mindazt, amiért fáradsággal dolgoztam a nap alatt,
mert láttam, hogy más emberre kell hagynom, arra aki utánam következik.
19 És ki tudja, hogy bölcs lesz-e, vagy ostoba?
És mégis rendelkezni fog mindazzal, amiért fáradtsággal dolgoztam és mindazt amit bölcsen megszereztem.
Ez ugyancsak értelmeteln hiábavalóság!
20 Így kétségbeesésbe jutottam minden szerzeményem miatt amiért fáradoztam a nap alatt.
21 Mert van olyan ember, aki bölcsességgel, tudással és rátermettséggel fáradozott,
és olyan emberre kell hagynia vagyonát, aki nem dolgozott érte.
Ez nemcsak hiábavalóság de nagyon rossz dolog!
22 Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett a nap alatt?
23 Hiszen mindennap fájdalom és bosszúság gyötri, és még éjjel sincs nyugta gondjaitól.
Ez is értelmetlen hiábavalóság!
Mit kell tennünk? *5
24 Nincs hát jobb dolog, mint ha az ember
eszik, iszik, és élvezi a jót ami a fáradságos munkájából származik!
Azt is beláttam, hogy
ez is az Isten kezéből jön!
25 Mert Isten nélkül ki tud enni vagy élvezetet találni bármiben?
26 Mert annak az embernek, akivel Isten elégedett, bölcsességet, tudást és örömöt ad.
A bűnöst pedig azzal veri meg, hogy gyűjtsön és halmozzon vagyont, hogy azt annak adja, akit Isten jónak talál.
És ez hiábavalóság meg hasztalan szélfújta erőlködés.
