Nincs semmi új a nap alatt
1 A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei:
A később keletkezett „címfelirat" a könyvet Izrael minden bölcsének atyjával hozza összefüggésbe, és neki tulajdonítja (ld. Bevezetés).
2 Igen nagy hiábavalóság mondja a Prédikátor-, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! 3 Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? 4 Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. 5 Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ihol majd újból fölkel. 6 A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. 7 Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak.
Könyve elején a prédikátor (a szó jelentéséről ld. Bevezetés) máris elárulja kutatásának és kérdezősködésének eredményét. Ezt megismétli a 12,8-ban, és ezáltal keretbe foglalja fejtegetéseit. A 3- v. alapvető kérdésére az összefoglaló válasz így hangzik: Minden hiábavalóság! (2. v.). A hiábaualóságnak fordított héber kifejezés szó szerinti jelentése: eltűnő lehelet, fuvallat, semmi. A prédikátor, a kérdező ember nem talál semmi megfoghatót, maradandót, semmi mélyebb értelmet a dolgok, a történések mögött. Noha mindenhol változásokkal találkozik (4-7. v.), alapjában véve csak állandó körforgás ez, ami semmi újat nem hoz (vö. 10. v.). A nemzedékek váltakozása ellenére a pld olyan marad, amilyen volt (4. v.).
8 Minden dolog fárasztó,
el sem tudja mondani az ember.
Szemünk nem győz eleget nézni,
fülünk nem tud eleget hallani. 9 Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.
10 Ha van is olyan dolog,
amiről azt mondják, hogy új,
az is megvolt már régen,
megvolt már jóval előttünk.
11 Nem emlékszünk az elmúltakra,
de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek.
Nem szabad túl komolyan venni, ha valami újnak tű nik, még az ember saját gondolatait vagy tetteit sem: már a következő nemzedék el fogja felejteni, és mindent elölről fog kezdeni.
A Prédikátor tapasztalatai
12 Én, a Prédikátor, Izrael királya voltam Jeruzsálemben, 13 és rászántam magam arra, hogy megvizsgálok, és bölcsen kikutatok mindent, ami az ég alatt történik. Rossz foglalkozás ez; azért adta Isten az embereknek, hogy bajlódjanak vele. 14 Láttam, hogy mindaz, amit véghez visznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés. 15 Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni.
Akarja az ember vagy sem, nem tehet mást, mint hogy újra és újra élete értelmének kutatásába fog, mert erre kényszeríti Istentől kapott képessége a gondolkodásra (13. v.). De mi a kutatás eredménye? Semmi! Hasztalan erőlködés. A Salamonra való utalásról (12. v.) ld. Bevezetés.
16 így gondolkodtam magamban: Én sokkal nagyobb bölcsességre tettem szert, mint azok, akik elődeim voltak Jeruzsálemben; sok bölcsességet és ismeretet szereztem. 17 Amikor azonban rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, megismertem az esztelenséget és oktalanságot is. Megtudtam, hogy ez is hasztalan erőlködés. 18 Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.
A prédikátornak rá kellett jönnie, hogy a fáradság nagyobb, mint az elért eredmény. Minden bölcsesség ellenére az ember nem lesz boldogabb; minél többet tud. annál nehezebbé válik az élete. Az esztelenség és oktalanság a bölcsesség ellentéte. A prédikátor mind-kettőt megfigyelte, gondolkozott rajtuk, de maga nem vett részt bennük (vö. 2,3).
