MÁTÉ EVANGÉLIUMA - 2. FEJEZET
A napkeleti bölcsek imádják Jézust
2. 1 Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe,
2 és ezt kérdezték „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt."
3 Amikor azt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet.
4 Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak.
5 Azok ezt mondták neki: „A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta:
6 Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izraelt."
7 Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét,
8 majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: „Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!"
9 Miután meghallgatták a királyt, elindultak és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt.
10 Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük.
11 Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
12 Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.
Jézus születését csupán egy mellékmondat említi (1. v.); az evangélistának a jelek a fontosak, amelyek az újszülött jelentőségét hirdetik és előre jelzik jövőbeli sorsát.
Idegen népek képviselői, emberek, akik bölcsességükről híresek (-> bölcs) jönnek távolról, hogy az újszülöttnek mint királynak hódoljanak.
Eközben a politikai hatalom birtokosát Jeruzsálemben, és velük együtt az egész várost nyugtalanság fogja el (3. v.).
Az fejeződik itt ki, ami az evangélium egyik fő témája lesz: a pogány népek hite, Jézushoz özönlése (megjövendölve: Ézs 2,2k; Mik 4,1k) és a zsidók hitetlensége, majd Jézus általuk történő elvetése (vö. 8,10-12; 21,37-43; 28,18k).
Egy eljövendő tökéletes világuralkodó váradalma az akkori antik kultúrában és társadalomban széles körben elterjedt volt.
Éppúgy az elképzelés a csillagokról, amelyek nagy emberek születését jelzik.
A 2. v.-ben szereplő csillag leírása (vö. 9. v.) nem teszi lehetővé annak azonosítását egyetlen általunk ismert valóságos égitesttel vagy égi jelenséggel sem.
Mindenesetre a csillag az isteni vezetés eszköze (vö. továbbá a 4Móz 24,17).
Az idézet a Mik 5,1-ből a 6. v.-ben, a végén a 2Sám 5,2-be megy át (legeltetni).
Betlehem, Dávid városa (vö. 1Sám 16,1; 17,12.15) kell legyen a Messiás szülővárosa is.
Az imádás (11. v.; már 2. v.) olyan hódolatot jelent, amikor valaki előtt leborulnak; s ez a 4,9k szerint, csak Istennek jár ki, de Jézus ugyanúgy megkapja (14,33; 28,9.17).
Az ajándékok (tömjén és mirha ld. Tárgyi magyarázatok) emlékeztetnek a Zsolt 72, 10k.15; Ezs 60,5k-re.
Ezen helyek befolyása révén (vö. még 60,3) a keresztyén hagyományban a bölcsekből később „királyok" lettek, mégpedig három, az ajándékok hármas száma miatt.
Menekülés Egyiptomba
13 Miután eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptómba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket."
14 ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba.
15 Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam el fiamat."
Egyiptom az izraeliták számára számos szükséghelyzetben és veszedelemben a klasszikus menedékhely volt (vö. 1Móz42,1-3; 46,28; 1Kir 11,40; 2Kir 25,26; Jer 26,21).
Jézus sorsában, összesűrített formában megismétlődik népének egész szenvedéstörténete.
Ez érvényes azonban Izrael történetének alapdátumára: az Egyiptomból való kijövetelre tekintettel is (Egyiptomból hívtam el), valamint Izrael kitüntető címére nézve is: -> Isten fia.
A 15. v. idézetéhez vö. a Bevezetést.
A betlehemi gyermekek megöletése
16 Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől.
17 Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált:
18 „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek"
Jézussal is az történik, ami Mózessel.
Egy zsidó hagyomány szerint az egyiptomi gyermekgyilkosságot is (2Móz 1,15-22) a Mózes születéséről szóló hír idézte elő, és az ő életét célozta meg.
A Messiás-gyermek elleni düh szenvedést és halált hoz saját népére, Isten népére. A 18. v. idézetéhez ld. a magyarázatot a Jer 31,17után.
Visszatérés Názáretbe
19 Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban,
20 és ezt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak azok akik a gyermek életére törtek."
21 ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment.
22 Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea területére vonult vissza;
23 és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveztek, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak: názáretinek fogják őt nevezni.
Az ünnepélyes kifejezés: Izrael földje csak itt található meg az Újszövetségben (20k. v., de pl. Ez 20,41k).
A Messiás-gyermek visszatér a száműzetésből a megígért szent földre.
(A 20. v. emlékeztet még egyszer Mózes történetére; vö. 2Móz4,19.)
De mégsem telepedhet le Júdeában, a központi országrészben és a tulajdonképpeni szülővárosában - ez az evangélista számára nyilvánvalóan Betlehem - (Arkhelaoszhoz -> Heródes 3), hanem a peremvidékre, a félpogány Galileába kell „visszavonulnia" (vö. 4,15k; éppúgy 4,12; 12,15; 14,13; 15,21).
Saját országában és népe között is mindig idegen lesz a Messiás, és ott is úgy él mint egy számkivetett.
- Názáret (23. v.) teljesen jelentéktelen hely.
Még csak nem is említik az Ószövetségben, sem a korabeli zsidó írásokban.
Mégis, ebben a névben is, amelyet Jézus lakóhelye miatt kap. ott az utalás arra, hogy ő a Messiás (->názáreti).
2,6 Mik 5,1-3 • 2,15 Hós 11,1 • 2,18 Jer31,15 • 2,23 názáretinek. A héber nyelvben a sarj, hajtás neve: nezer. ősi keresztyén tradíció az Ézs 11,1 és Zak 6,12 beteljesedését látta a „názáreti" névben. Mk 1,24; Lk 2,39; Jn 1,45
