Keresztelő János
(Mk 1,2-8; Lk 3,1-9.15-18; Jn 1,6-28)
1 Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában:
2 Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!"
3 Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: ”Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit”
4 Maga János teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt.
5 Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke;
6 és amikor megvallottak bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
A 3. résztől az evangélista műve Márk evangéliumára épül (ld. Bevezetés).
Ezért az 1-6. v.-hez vö. NQ-1,1-6-ot és magyarázatát.
A pusztához (1. v.) ld. Ł Tárgyi magyarázatokat; Júdea pusztája alatt a Jordán alsó völgye értendő.
A 2. v.-ből következően már Keresztelő János is ugyanazt a felhívást hangoztató mint később
Jézus (vö. 4,17). „Isten országa" helyét Máté majdnem mindig mennyek országát mond.
Korának kegyes zsidói között szokássá vált, hogy Isten nevét nem veszik szájukra,
hanem tiszteletteljesen körülírják
7 Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek megkeresztelkedni,
így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő
harag elől?
8 Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt,
9 és ne gondoljátok hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy az Isten
ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.
10 A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és
tűzre vettetik
A szakasz abból a forrásból származik, amelyet Máté és Lukács a Márk evangéliumán felül használja
(->Beszédforrás). Máté szerint a szavak célpontja a vallásos, valamint a templomhoz különösen közelálló,
politikailag befolyásos körök felé irányulnak -*farizeusok; -*szadduceusok; másként Lk 3,7).
A harag zsidó kifejezés a végítéletre, amelyet Keresztelő János a legközelebbi jövőben lát.
A megtérés (vö. Mk 1.15 és magyarázata) a megszólítottak számára mindenekelőtt a hamis, vallásosán
megalapozott biztonságból való felébredést jelenti (9. v.). Mivel a gyümölcs egyes számban van, az új élet
egészére kell gondolni, amelyben az ember már nem számolhat külön egyes jó (vagy gonosz) tetteket.
11 Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok
méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.
12 Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig
megégeti olthatatlan tűzzel."
János az Eljövendőt, mint bírót jelenti be, és annak keresztelését a végítélettel egységben látja (11. v.).
Lehetséges, hogy a Keresztelő a Lélek szót is, melynek a görög és héber megfelelője „vihart" is
jelenthet, az ítélet jelképeként használta (vö. Ézs 4,4), és majd azok a keresztyén gyülekezetek értik ezt az
ő húsvéti-pünkösdi tapasztalata értelmében (vö. ApCsel 2,2-4; 2.17-20).
Jézus megkeresztelése
(Mk 1,9-11; Lk3,2I-22;Jn 1,32-34)
13 Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt.
14 János azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt nondta: „Nekem volna szükségem arra,
hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?"
15 Jézus így válaszolt: „Engedj most, mert az illik hozzánk, és így töltsünk be minden igazságot.
"Akkor engedett neki. 16 Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme,
megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá szált.
17 És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."
A keresztség egy olyan életnek a kezdete, amelyben az ember önmagát teljesen Isten eljövő uralma alá
helyezi és Isten akaratát tökéletesen teljesíti (minden gazság 15. v.; vö. 5,6; 10,20; 6,1.33; 21,32).
Éppen ebben látja Jézus az Atyától kapott megbízatását (vö. 5 17); és ezért van azon, hogy János által
megkeresztelkedjék.
A „hozzánk"-ban (az illik hozzánk) a Keresztelő is benne van, egyben azok is mindannyian, akik egyszer
majd Jézus nevében keresztelkednek vö. 28,19k).
Ami a 15. v.-ben elhangzott Jézusnak az első és ezzel alapvető szava Máténál. Őt,
Jézust, aki így Istennel és az emberekkel szolidárisnak, összetartozónak mutatkozik, Isten Messiásnak
igazolja és munkájához felruházza a szükséges eszközökkel (1 6k. v.; vö. ehhez Mk 1,9-11 és magyarázata).
- 3,2 Mt 4,17; Mk l,15
- 3,3 Ézs 40,3
- 3,42 Kir l,8
- 3,7 Mt 12,34; 23,33
- 3,9 Jn 8,33; Róm 9,7-8; Gal 4.21-; 3,10 Mt 7,19; Lk l3,7
- 3,11 ApCsel 1,5
- 3,17 Zsolt 2,7; Ézs 42,1; Mt 12,18; 17,5
