MÓZES ELSŐ KÖNYVE 1 FEJEZET (GENEZIS)
A világ teremtése
I. 1 Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.
2 A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.
A Biblia legelső mondata alapvető hitvallás: Minden, ami van (menny és föld), Istentől származik, létezését nem a véletlennek vagy pusztán természeti okok hatásának köszönheti.
Minden dolgok kezdetén (kezdetben) Isten teremtő cselekvése áll.
Az a héber szó, amelyet Bibliánk a „ teremtette" szóval fordít le, nem a valamiből való alkotást, hanem a semmiből való szuverén előhívást jelenti.
Ennekfelel meg az, hogyakö-vetkezőkben a teremtés minden egyes új művét a Teremtőnek ez a hatalmi parancsszava vezeti be: „Akkor (azután) ezt mondta Isten" (vö. Zsolt 33,6.9; Róm 4,17).
János evangéliumának kezdete arra utal, hogy ez az ige, mint életet és üdvösséget adó erő, él minden teremtményben, s jelenik meg Jézus Krisztusban személyes „Ige"-ként (Jn 1,1-14).
A teremtés a 2. v. szerint egy formátlan, félelmetes ősállapottal (kietlen és puszta, héberül: tóhúvábóhú) kezdődik.
Ennek az ősállapotnak a leírásában az ókori Keleten elterjedt elképzelések visszhangoznak: kezdetben van a káosz; az élet és az élet lehetősége nélküli állapot, a földet borító sötétség és vízáradat (ezt jelenti a mélység).
A teremtés alapvető aktusai itt úgy értendők, mint szétválasztás és a határok megvo-nása, mint az életet lehetővé tevő rend létrehozása (ez a szemlélet uralkodik a 10. v.-ig tartó leírásban).
-A -^Lélekre használt héber szó lélegzetet, leheletet, szelet is jelent.
Isten élő és életet teremtő lehelete mozgott (talán ez a helyesebb fordítás a lebegett helyett) a nyugodt vagy felkavart vizek fölött.
3 Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.
4 Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől.
5 És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte, így lett este, és lett reggel: első nap.
A világosság minden élet előfeltétele, ezért találkozunk vele már itt, a Naptól függetlenül (16. v.).
A héber ember számára ez a legfőbb életerő (Jób 33,28; Zsolt 27,1; 36,10; Ézs 9,1).
A Teremtő szava ad győzelmet a világosságnak a sötétség felett, amelyet külön nem is kell megteremteni (de vö. Ézs 45,7).
6 Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket.
7 Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt.
8 Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. így lett este, és lett reggel: második nap.
A kék ég olyannak látszik a szemlélő szemében, mint dul, éppen ezért olyan jelentős, hogy a Bibliának már valamilyen boltozat (->mennyboltozat).
Az ókori keleti világkép szerint e felett van felhalmozva az a vízkészlet, amely táplálja az esőfelhőket (7,11; Mai 3,10; vö. Zsolt 104,3).
9 Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt.
10 Azután elnevezte Isten a szárazat földnek az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látta Isten, hogy ez jó.
11 Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyü-mölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt.
12 Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta Isten, hogy ez jó.
13 így lett este, és lett reggel: harmadiknap.
Lépésről lépésre szorul vissza az életellenes, kaotikus állapot (2. v.), hogy a föld felszabaduljon az élet terévé.
Figyelemre méltó, hogy Isten nem közvetlenül teremti meg a növényvilágot, hanem ezzel a földet bízza meg közvetítőként.
Ebben az tükröződik, hogy a héberek a növényeket a földnek, mint az élet terének a berendezésére szolgáló lélek nélküli lényeknek (->lélek), s nem az élőlények körébe tartozóknak tekintették, mint az állatokat.
A teremtés eddigi művei az életteret készítették elő a föld, a víz és a levegő megteremtésével.
A 14. v.-sel kezdődik az élőlények teremtése, amelyeket a mozgásképességük jellemez.
Az ókori szemlélet szerint tehát az égitestek is élőlények (vö. iKor 15,39-41).
14 Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ün-nepeknek a napoknak és az esztendőknek.
15 Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt.
16 Megalkotta Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodj ék éjszaka; meg a csillagokat.
17 Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre,
18 és uralkodjanak nappal meg éjszaka, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Is-ten, hogy ez jó.
19 így lett este, és lett reggel: ne-gyediknap.
Az Izraellel szomszédos népek az égitestekben nem-csak élőlényeket, hanem isteni lényeket is láttak, akik meghatározzák az emberek sorsát.
Itt csupán a nap-pal és az éjszaka szabályozói, pusztán uilágító testek, s ezzel tudatosan leértékelődnek.
Az állatok teremtése
20 Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt.
21 És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a küönféle fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó.
22 Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön!
23 Így lett este, és lett reggel: ötödik nap.
Az állatvilág az életterük szerint tagolódik: vízi, levegőbeli és földi állatok (24. v.).
A növények fennmaradásáról fajtájuk szerint történt gondoskodás (1 lk. v.), az állatok és az emberek esetében viszont maguk a teremtmények ruháztatnak fel a továbbplántálás teremtő erejével (28. v.), hogy a Teremtő megbízásáról töltsék meg a vizeket és a földet.
Mivel azonban nem a saját erejüket, hanem Isten teremtő erejét adják tovább, ez a megbízatás egyúttal áldás is, amellyel Isien áldja meg teremtményeit (megáldotta, azaz erőt Ruházott rájuk, erre nézve -»áldás).
- Külön kiemeli ez a szakasz a nagy víziállatokat. Más igék az őskáoszhoz közelállóknak tekintik őket (-> Leviatán); itt azonban az égitestekhez hasonlóan teremtmények, ha nagyságukmiatt bámulatosak is (vö. Zsolt 104,26).
Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre a föld zf önféle fajta élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat.
Ls úgy történt. 25 Megalkotta Isten a különféle földi állatokat, a különféle fajta barmokat, és a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogyez jó.
A Földi állatok különféle fajtái a szelíd állatok (barmok) meg a mezei vadak, valamint a csúszómászók a borgaraktól a kígyókig.
Az ember teremtése:
26 Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik.
27 Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Issen képmására teremtette, férfiva és nővé teremtette őket.
28 Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet.
Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!
29 Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek.
30 Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt.
Az ember teremtése ugyanazon a napon történt ugyan, mint az állatoké, mégis az emberé különválasztva van leírva, és ő különleges viszonyba kerül Teremtőjével.
Teremtését a Teremtőneksaját magá-hoz intézett felszólítása előzi meg (a többes szám: Al-kossunk... plurális majestatis, s nem valószínű, hogy segédkező angyalokra utalna; de ezzel szemben vö. a 3,22 magyarázata).
Az ember nem valami, az állatoktól megkülönböztető külső megjelöléssel, de még csak halhatatlan-ságra teremtettségével sem lesz a képmása Istennek, hanem szabadsága és felelős volta által, amellyel mint Isten megszólítottja áll a Teremtő előtt, mint olyan lény, aki egész létével felelhet, mert felelős neki.
A képmás-sál fordított héber szavak közül az első tulajdonképpen állóképet, istenszobrot jelent.
Ahogy egy isten vagy akár egy uralkodó képe azt kép-viseli, akit ábrázol, úgy áll az ember, mint Isten he-lyettesítője, a teremtett lények és dolgok között.
A föld és az állatvilág felett való uralkodás nem elnyo-mást és kizsákmányolást jelent; mintájául az ókori keleti uralkodó ideális képe szolgált, azé az uralkodóé, akitől függ alattvalóinak jóléte.
(Ezért nevezik a királyokat és a vezetőket népeik „pásztorai"-nak: Jer 6,3; 25,34-37; Zak 11,16k; s hogy mi várható el a pásztoroktól, arról a Zsolt 23; Ez 34; 1 Sám 17,34kszól.) - Jelentős, hogy Isten képmása nem csupán a férfi vagy általában az ember, hanem hangsúlyozottan a férfi és a nő.
Csak ebben a kettősségben teljesen Isten képmása az ember, és csak így töltheti be valóban Istent helyettesítő megbízatását a teremtésben.
Végső és mindent átfogó értelemben Isten igazi képmása Krisztus, akiben tökéletesen tükröződik Isten lénye (2Kor4,4;,Kol 1,15; Zsid 1,3).
29k. v.: Élőlények leölése és fogyasztása a papi hagyomány (ld. Bevezetés Mózes öt könyvéhez) terem-tési hitvallása szerint nem volt Isten eredeti teremtő szándékában:, ez a 9,2k szerint csak az eldurvuló em-beriségnek tett engedmény.
31 És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. így lett este, és lett reggel: hatodik nap.
1,1 Zsolt 121,2; 146,6;Jerl0,12;Zsidll,3 • 1,3Zsolt 33,9; Ézs 45,7; 2Kor 4,6 • 1,5 Zsolt 74,16 • 1,9 Zsolt 104,6-9 • 1,10 Zsolt 95,5 • 1,14 Zsolt 104,19 • 1,16 Zsolt 136,7-9; Jer 31,35 • 1,26 lKorll,7;Jak3,9« 1,27 Mt 19,4; Mk 10,6 • 1,28 Zsolt 8,7-9; 115,16 • 1,31 Préd3,ll
